Szarjankók

2009.11.13.
Kis mosollyal, de elismerő rácsodálkozással emlékezünk meg a csütörtöki, debreceni demonstrációról, amelyet a cívis Kossuth tériek és a Jobbik összefogásának köszönhetően csodálhattak az arra lézengők a városi rendőrkapitányság előtt. Az ügy előzménye az az irtózatos, brutális, vérfreccsentő rendőrterror volt, amelyre Debrecen kapitánya, Uzonyi Attila adott utasítást október 22-én, amikor a gárdistákkal kapcsolatban úgy gondolta, mégiscsak van egy bírósági határozat, amelynek érvényt szerez. (Nem debreceniek kedvéért: a Kossuth téri demonstrálók azok a kedves emberek, akik minden este hat körül felakasztanak egy Bajnai-babát a Nagytemplom előtt, az ott hancúrozó kisgyerekek legnagyobb örömére, akiket lelkesen fel lehet világosítani, hogy nem, ez nem bábszínház, hanem dögöljön meg.)

Az azonosítószámok miatti hőbörgés jogos, volt már ebből sokkal nagyobb probléma is. Az ügy kapcsán ment nyílt levél még Kósa Lajosnak is, aki postafordultával visszaválaszolt, együttérzéséről biztosítva azokat, akik nyugtalanok, de kiemelve a jog szentségét napjainkban. Csütörtökön a morc hazafiak azért nyomatékosítani szerették volna az eddig is nyomatékos nyomatékot, így néhányan összegyűltek a rendőrkapitányság előtt, és megbombázták Uzonyit egy petícióval, amit az át is vett, majd visszakocogott irodájába, mondván: átvette, meghallgatta, elrakta, de nem ért egyet, vissza a melóhoz.

Ez egyáltalán nem lenne érdekes (pattogásból van elég errefelé), de megjelent a tizenvalahányfős tömegben a Debreceni Lánglelkű, mindannyiunk örök kedvence, személyesen Ágoston "Tescogazdaságosárpádsávos" Tibor is, aki minden ilyen jellegű eseményen biztosítja a humort, illetve garantálja azt, hogy a színvonal a béka segge alá süllyedjen.

Először nem volt tiszta, hogy a Haon miért küldött ki egy tudósítani nem nagyon akaró tudósítót, s miért akart mindenáron helyszíni, online közvetítést adni erről az egyébként teljesen piszlicsáré dologról, de Ágoston Tibor személye sok mindent megmagyaráz. A Fideszből kiugrott duplahazafinál senki nem tudja például kedvesebben mondani a cigányokra, hogy "Mocskos disznók!". Most is vártunk valami hasonlót, kaptunk is, izgatottan nyálaztuk hát a monitort a Haon tudósítását bámulva. Ezt a minden igényt kielégítő, az online újságírás csúcsait döngető, elképesztően színes beszámolót kaptuk a szélsőjobbos csodacsatárról:


Minőségi Újságírásért díjat az egyik, "A Jó Édes Anyanyelved!" emlékplakettet a másik oldalra! Hogy az adjonazisten és a szarjankó között mi történt, azért kénytelen voltam bemászni nem debreceni portálokra, ahol legalább leírtak valamit a Debrecenben elhangzottakról.

Ágoston elmondta, hogy eddig "példaértékű együttműködés" volt köztük és a rendőrség között, ám ez október 22-én -azon a pokoli napon, amelyen majdnem lemészárolták a megemlékezőket a brutális cívis rendőrök- megváltozott. Így aztán "szarjankóknak nevezte azokat a rendőri egyenruhába bújt személyeket, akik azonosítószám nélkül követnek el jogsértéseket a gyülekezési jogukat gyakorló békés állampolgárok ellen". Az ugye nem általánosított szarjankózás, kedves Haon, hanem majdnem nevesített, ami szarjankók esetében egyáltalán nem mindegy. Bár hozzátehette volna, hogy itt konkrétan a debreceni, október 22-én szolgálatot teljesítő szarjankókra gondolt, akikkel kapcsolatban egyébként még jogos is lehet a megállapítás, amennyiben szándékosan kenték be szarral az azonosítójukat. Egyébként lehetne néha csúnya beszéd nélkül is fogalmazni, "Zsidesz által vezérelt karhatalmistáknak", "fartúró fakabátoknak", dühösebb esetben "ávéhás gecónak" becézni őket, így, finomkodva. Mit kell egyből bevadulni?

Sokan vannak Debrecenben, akik talán szívesen elbeszélgetnének Ágoston Tiborral a tündéri kifejezés alkalmazásának mikéntjéről, mi ezt nem tesszük, mert kedveljük Tibort. Nélküle egy árnyalattal halványabb lenne a radikális izmozás Cívishonban, ráadásul remekül meg tudja nevettetni az embert.

Olyan, mint a csoki. A Tibi jó, a Tibi finom, a Tibi különleges.
És mit sem veszít szép, barna színéből.

(Holdrabló.blog)