Sávsmár

Zs-kategóriás filmekbe illő, csáknorriszi magasságokat döngető jelenet játszódott le Orosházán a minap. A lángoló, vadromantikás szimbólumfétis páratlan mutatványa, olyan, amelyet még a legmélyebb lélekkel rendelkezők is csak félve mernének megcsinálni, tartva a kiröhögés veszélyétől. Jogosan. Pleskó Pál képviselő napirend előtt kért és kapott szót. Nem akart semmi fontosat közölni, mindössze szerette volna elregélni az összegyűlt nyájnak, mennyire boldog, hogy megnyerte azt a bírósági hercét, amelyet Varga Zoltán indított ellene még tavaly. Mókás eset volt, az (akkor még nem) önkormányzati miniszter és a dúltkeblű zászlóharcos között alakult ki hörgős piszlicsáré, amikor Varga kikérte magának, hogy Orosháza polgármestere sávos lobogót vett át a Jobbiktól, és követelte annak visszaadását. Ekkor következett be Pleskó spontán történelemórája, amelynek keretén belül előadta a "Varga Zoltán félművelt, analfabéta" című blokkot is.

Az ügy egészen a Legfelsőbb Bíróságig jutott, amely kimondta: Pleskó nem lépte át a véleménynyilvánítás kereteit, így megnyerte a culát, Varga pedig fizetheti a perköltségeket. Pleskó a tárgyalás után hozzátette, "élete egyik legszebb napja a mai", s bizony, nem tagadja, az ítélethirdetés után könny szökött szép szemébe.

"Az „analfabéta" kifejezés nem csupán azt jelenti, hogy „írni, olvasni nem tudó" - ilyet egy felsőfokú végzettséggel rendelkező országgyűlési képviselőről nem is feltételezek -, hanem arra is szokás mondani, aki valamihez egyáltalán nem ért. Ez a definíció az értelmező szótárakban is megtalálható. A Legfelsőbb Bíróság döntése bebizonyította: az igazság az én oldalamon volt, s nem vagyok bűnöző. A feljelentőmről egyébként véleményt mondtam, s nem tényt állítottam." (Pleskó Pál)

Az elérzékenyülés azonban itt nem ért véget. Pleskó a képviselőkkel is szerette volna megosztani élete legszebb napjának történetét és hátterét. Hosszú felszólalása alatt többször hatásszünetet tartott, majd általános meglepetést keltve egy árpádsávos zászlót kezdett puszilgatni. Mert elérzékenyült. Bizonyára könnyek is szöktek szemébe.

Szerintem ez hatalmas poén. Ott áll egy ember, aki annyira elájul a saját nagyságába vetett hittől, hogy lobogót szagolgat az ülésteremben. Óriási jelenet, normális helyen az ilyesmi közröhejbe fullad. És mit csinálnak erre az orosházi képviselőtestület tagjai? Egy órán keresztül szaggatják egymás torkát, átkozva és védve a véleménynyilvánítás egyre nehezebben definiálható határait, arról hörögve, ki beszél gyalázatosabban.

Hát, Urak, ez kritikán aluli reagálás egy olyan felszólaló után, aki demonstrációs céllal egy zászlóval smárol beszéd közben. Senkinek nem jutott eszébe, hogy ha már lúd, legyen hájas? Például: miután Pleskó befejezte könnybe fúlt monológját, a képviselőtestület nem sávfetisiszta részének szépen fel kellett volna állnia, és vastaps kíséretében két percig ütemesen kántálni: "Szép volt, ripacs!".

Véleményt mondtak volna egy közszereplőről, tényállítás és kimerevített habzószáj nélkül.
Ripacs. Jelentése: tehetségtelen, hatásvadász.

(holdrablo.blog)