Volt közöttük munkás, értelmiségi dolgozó, a hadsereg tagja, korábbi földbirtokos, politikus. Közülük senkit sem állítottak bíróság elé, el nem ítélték őket.
A politikai okokból fogva tartott kényszermunkások maguk építették fel a kényszermunkatábort, kerítették be magukat többszörös szögesdrót kerítéssel. Az andezitbányában dolgoztak, primitív kéziszerszámokkal sziklát fejtettek, követ törtek az útépítésekhez. Naponta 12-14 órát dolgoztak, nem több mint 1000 kalóriányi élelemmel. Szinte valamennyien éheztek, minden szájba vehetőt, amit az erdőben találtak, megettek: gombát, zöldhajtásokat, gyökereket, bogyókat, sőt gyíkot és csigát is. Legtöbbjük eredeti testsúlya mintegy negyven százalékkal csökkent fogságuk ideje alatt. Az orvosi ellátás elégtelen volt, gyógyszerhez alig jutottak, a kényszermunkások jelentős része fog nélkül hagyta el a tábort. Számosan éhen haltak, az andezitbányában balesetben vesztették életüket, s volt, akit az őrök agyonlőttek. Senki sem tudja pontosan, hogy a halottakat hol temették el. A tábort három esztendeig tartó fennállása alatt hermetikusan elzárták a külvilágtól. A fogva tartottak hozzátartozói - miután semmi hír nem érkezett felőlük - meg voltak győződve arról, hogy szeretteik már nem is élnek.
Akik túlélték a megpróbáltatásokat, 1953 nyarán és őszén szabadultak. Az egykori munkatábort feloszlatása után néhány esztendővel lebontották, a barakkok helyét befásították, hogy nyoma se maradjon. A kommunista rezsim alatt a magyar hatóságok mindvégig állították, hogy a recski kényszermunkatábor sohasem létezett.
A kényszermunkatáborban meghaltak és túlélő bajtársaik emlékére a Recski Szövetség emlékművet emelt, amelyet Magyarország néhai miniszterelnöke, Antall József avatott fel 1990. október 25-én. A Recski Nemzeti Emlékparkot 1996 szeptemberében avatták fel.
Az emlékparkhoz autóval is eljuthatunk, mintegy 6 km-re található a recski vasúti átjárótól. Végig tábla jelzi az útirányt. Az emlékparkban tábla alapján azonosíthatjuk az egykori barakkok és létesítmények helyét. Az egyik barakkban kiállításon ismerkedhetünk meg az egykori tábor tárgyi emlékeivel, illetve láthatók azok a kiadványok, melyeket a tábor túlélők vetettek papírra.
Egy-két felvételt betettem kiegészítésként az internetről, hogy teljesebben át tudjam adni azt a sokkoló élményt, amit e kirándulás jelentett számomra újkori történelmünk szégyenfoltjáról. A borongós, fénytelen időjárás, vagy a lelkiismeretfurdalás miatt, hátborzongató volt a séta a néma, hideg völgyben. Nagybátyám a kezdetektől foglya volt e rettenetnek. Erdőt írtottak, barakot, kerítést építettek, követ bányásztak melynek lelki nyomait nyolcvanöt évesen is viseli. Remélem mi sem felejtjük el soha!
Mi most ennek a kérdésnek az aktualitása? Vagy csak éppen arra jártál Barack? Megint leesett a hó. Inkább valami szép hetényi képsorozatot tegyél fel.
VálaszTörlésN.